Mivel tölti egy gyerek az ébrenlét nagyobb részét? Természetesen játékkal: ez az ő „munkája”.
A játékeszközöknek a tanulási folyamatban fontos szerepük van. Gyakorlatilag minden játék fejleszt, hiszen a fejlődés lehetősége a gyermekben van. Ők mindennel képesek játszani, mert szimbólumként használják a tárgyakat. Így lesz a szőnyegből hajó és a parkettából tenger, a kedvelt szobanövényünkből legyőzni való sárkány, az összegyűjtögetett mogyoróból némi kavargatás után borsófőzelék. A szülők által féltve őrzött és százszor megtiltott tárgyak mind áldozatul esnek a gyermeki fantáziának, mert a söprű remek járgány, anya ruhája és cipője kitűnő jelmez, a takarók, székek, díszpárnák prímán felhasználhatóak egy jó kis bunker építéséhez a szoba kellős közepére.
És tényleg mennyivel fantáziadúsabb, mint egy készen vásárolt műanyagfalú házikó, amiért sem dolgozni nem kellett (odacipelni, felépíteni), sem pedig a képzeletet használni.
A gyerekek szeretik összekeverni a játékokat, de többnyire nem azért, mert rendetlenek, hanem mert sajátos rendet teremtenek. Így kerülnek a társasjáték bábui a LEGO-házba, így lesz a „pötyi”-ből babának beadandó gyógyszer vagy az építőkockákból süteményszeletek a babatányéron. Ahogy előfordulhat, hogy a gyurmatortából látjuk ágaskodni a ceruzákat, filctollakat gyertya gyanánt. Persze a játék babakocsi is tökéletes mása egy versenyautónak, főleg a kistestvérrel a fedélzetén! Ha több játék van elől, szinte biztos, hogy keveredni fognak, de a sajátságos rendszer szerint. Ez is a gyermek szimbólumképzésének, rugalmas gondolkodásának, ötletgazdagságának bizonyítéka. A gyermeki képzelet utat tör magának és lehetőséget lát minden jelentéktelen tárgyban. Ezért amennyire lehet, engedjünk ennek teret, hogy ne csorbítsuk az alkotó fantáziát. A játékban átélheti, ill. újraélheti a valóságban megtapasztalt élményeket. Pl.: buszon utazik, ezért otthon vagy az oviban buszost játszik. Székekből berendezi a buszt, kezébe vesz egy műanyag kormány-alkalmatosságot (pl. tányért) és indulhat a helyi járat. Ebben a játékban lehetősége van arra, hogy újra átélje az utas szerepét, de még arra is, hogy végre ő legyen a sofőr vagy akár az ellenőr. A játékban – a valósággal ellentétben – bármi lehetséges, még az is, hogy egy kisgyerek a felnőtt bőrébe bújjon és járművet vezessen. Játék közben aktívan fejlődnek interperszonális kapcsolatai. Játszótársaival való társas kapcsolatai egyre jobban kiteljesednek: együttműködnek, beszélgetnek, barátkoznak egymással, és a játékélmények mind jobban összekovácsolják őket. Egy-egy jól sikerült közös játék után szinte borítékolható, hogy a játszótársak legközelebb is keresni fogják egymás társaságát. A játéktevékenység kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy általa egyre hatékonyabban formálódjon a gyermek magatartása. Szerepjátékban például újra és újra kijátszhatja azt az élményt, mikor egy idős néninek vagy egy kisbabát toló anyukának átadhatja ülőhelyét, vagy megtanulja, hogy pl. a hangjelzés, csengetés után már nem szabad le-, és felszállni a járműre.
Mi, a Kiskavicsok Magánóvoda és Fejlesztőházban teret engedünk a gyermeki képzeletnek, buzdítjuk őket a játékra és örömmel veszünk magunk is részt benne. Játszani öröm! Irány játszani!
zeneoktatás óvódásoknak | úszásoktatás óvódásoknak | német nyelvoktatás óvodásoknak | korcsolya oktatás óvódásoknak | angol nyelvoktatás óvodásoknak | néptáncoktatás óvódásoknak | fejlesztő foglalkozások